KAPCSOLÓDÓ RIZIKÓFAKTOROK: nemi, szociális, egészségi, jogi és más szempontok alapján

Tartalom

• Hoyer Mária: Gender és addikció. Egy új megközelítés bemutatása Staussner és Zelvin könyve alapján. Addiktológia (Addictologia Hungarica), III/4. szám, 2004, 471-497. pp
• Barry M Lester, Lynne Andreozzi and Lindsey Appiah: Substance use during pregnancy: time for policy to catch up with research. Harm Reduction Journal 2004, 1:5

Hoyer Mária: Gender és addikció. Egy új megközelítés bemutatása Staussner és Zelvin könyve alapján. Addiktológia (Addictologia Hungarica), III/4. szám, 2004, 471-497. oldal.

Interneten: http://www.addiktologia.hu/megjelent_szamok/6/1

A szakcikk Straussner, S. L. A. és Zelvin, E. szerkesztette Gender és addikciók című (1997, Gender & Addictions. Men and Woman in Treatment. New Jersey – London, Jason Aronson Inc. Northvale.) könyv ismertetésén keresztül bemutatja a gender és az addikció legfontosabb érintkezési pontjait. Ez az 1997-ben publikált könyv adja a gondolatmenet keretét. Straussner és Zelvin szerzőpáros igyekezett valamennyi érintkezési ponthoz hozzárendelni egy-egy, a témában jelentős szakértő által készített tanulmányt.

Három szerkezeti egységre osztható a szemlecikk, ezek közül az elsőben a nőket érintő addikciós problémák meghatározása és kezelése áll a középpontban.

 Általános gender-különbségek bemutatásakor az idézett szerzők megkérdőjelezik a freud-i pszichoszexuális fejlődés szakaszait és olyan általános gender-különbségeket mutatnak be, hogy például a nők inkább a családot helyezik előtérbe, és az intimkapcsolatokban az érzelmeket keresik. A férfiak inkább választják a kockázatokkal együtt járó életformát, és másképpen reagálnak a tapasztalatokra, mint a nők.

 Az érzelmi problémákból adódó különbségek között pszichopatológiai sztereotípiákat említenek: például a női szerepmintákhoz és az ehhez kapcsolódó betegségekhez sorolják a függőséget (értsd dependens személyiségzavar), a passzivitást (értsd depresszió), az ön-sorsrontást, az önfeláldozást, a félénkséget (értsd fóbiák), az érzelgősséget, a színpadiasságot.

 A férfi szerepmintákból fakadó betegségek közé sorolják a felelőtlen, hazug, erőszakos, vagy más néven antiszociális személyiségzavart, a vakmerőséget (értsd pszichoaktívszer-használat zavarai) és az „oda nem illő” szexuális viselkedést (értsd perverziók).

 A klinikai gyakorlatban megfigyelhető kettős standard jelenségről is beszámolnak, amely azt jelenti, hogy a klinikumban dolgozókban is él egy nemiszerep-sztereotípia a „normális nő és férfiről”.

- kaló -

Barry M Lester, Lynne Andreozzi and Lindsey Appiah: Substance use during pregnancy: time for policy to catch up with research. Harm Reduction Journal 2004, 1:5

Interneten: http://www.harmreductionjournal.com/content/pdf/1477-7517-1-5.pdf

A szemle jellegű tanulmány azzal a kérdéskörrel foglalkozik, hogy a terhesség alatti szerfogyasztás milyen önellentmondásokat szült, különösen annak terén, hogy a kezelést vagy a büntetést szükséges előtérbe helyeznünk. Az alapkérdéseket boncolgatják, például: az a terhes nő, aki szerhasználó is, vajon bűnözőnek tekintendő, vagy egy olyan személynek, aki valamilyen betegségtől szenved és kezelésre van szüksége? A felvetéseket úgy járja körbe, hogy megvizsgálja az Amerikai Egyesült Államok egyes államainak vonatkozó válaszait. Természetesen többfajta választ találnak, a szigorú kriminális perspektívától azon reakcióikig, amelyek az anya ellátását hangsúlyozzák. A válaszok sokfélesége jelzi a protokoll vagy policy hiányát, ami ezt a jelenséget kezelné. Még azok között sincs konszenzus, akik a büntetést, vagy akik a kezelést tartják központi megoldási lehetőségnek. Szerzők általános policy-ajánlásokat tesznek, abban bízva, hogy ezekkel segítenek a döntéshozóknak felismerni a problémát és a megoldási lehetőségeket.

 Elsősorban egy olyan policy-kutatást javasolnak, amely az alábbi témákat foglalják össze:

-a policy-k milyen hatással vannak az anyák és gyermekeik életére;
-felismerik a legális és illegális drogok együttes hatásait, és azokat együtt kezelik;
-az addiktológiai eseteket nem kriminális/büntető nézőpontból, hanem a mentális egészség/betegség nézőpontjából kezelik;
-feloldják a konfliktusokat azon programok között, amelyek kizárólag a magzattal, illetve az anyával foglalkoznak.

 A policy-kutatásoknak az alábbi témákat is érinteniük szükséges:

-hosszútávú hatások a (ASFA) relapszusban az újraegyesítés után;

-a drogbíróságok hatása a kezelésre, a hosszútávú elhelyezésre;

-a jóléti rendszer reformja abban, ahogyan részt vesz a felépülés orientált, szerhasználati kezelésekben;

-a kórházi drogtesztek hatása arra, ahogyan az anyák részt vesznek az egészségügyi rendszerben (terhesellátás) vagy részt vesznek kezelői programokban;

-a terhesellátásba és droghasználati kezelői intézetekbe juttatás hatása a gyermek elhelyezésére;

-az egészségügyi biztosítás és gyógykezelések hatása a szerhasználatra és a mentális egészség ellátása az ellátás eredményeire és a gyermek elhelyezésére;

-a költségvetési vonzatai az új ellátási formáknak pl. terhesgondozásba, egyéb ellátásba juttatás;

-a különböző típusú szerek használatának következményei.

 A cikk konklúziója az, hogy, hogy a terhesség alatti szerhasználat közvetlen kapcsolatban állt a viselkedéses teratológiával, az igazságszolgáltatással, a mentális egészséggel, a gyógyszeres kezelésekkel, a gyermekvédelemmel, a kémiai függőséggel, az emberi jogokkal.

 A cikk írói hivatkoznak a kokain-ellentmondásra mint egy olyan ügyre, amelynek következményeitől a mai napig szenvednek azok, akik ezzel a témával foglalkoznak, ugyanis az egy olyan túlbecslése volt a várandósság alatti kokainfogyasztás kockázatainak, amely kifejezetten negatívan befolyásolta az összes terhesség alatti szerhasználat következményeit, így erősítve a félelmeket és a stigmatizációt.

 Fő feladatnak azt tekintik, hogy az összes drogot - legális vagy illegális státuszától, a szociális vagy politikai vonatkozásától függetlenül - egy olyan közös lencsén keresztül nézzük, amely lehetőséget ad arra, hogy a gyermekre gyakorolt hatásokat adekvátan kezeljük és a policy-t ennek megfelelően fogalmazzuk meg.

 Alapvető különbség van a tudásunk, a policy és a gyakorlat között, ami a várandós szerhasználatot illeti.

A cikk bemutatja azokat a változásokat, amelyek az amerikai közigazgatásban végbementek az utóbbi évtizedben és valamilyen kapcsolatban voltak a szerhasználattal, vagy a kezeléssel.

A szerzők attól félnek, hogy az eddigi változások inkább önbeteljesítő jóslatként hatnak majd az eredményekre. Ha egy gyermek születésétől azt várjuk, hogy az bebizonyítson valami rosszat, akkor az be fogja bizonyítani. Itt az idő, hogy felismerjük, hogy ha mérgesek leszünk és büntetjük az anyát, az sem az anya, sem a gyerek érdekeit nem szolgálja. Itt az ideje, hogy felhasználva a rengeteg tudást, kutatási és gyógyítási eredményeket, kialakítsunk egy nemzeti konszenzust arra nézve, hogy hogyan kezeljük a várandósság alatti droghasználatot, s amely attitűdnek tükröznie kell az anya és gyermekével szembeni igazságosságot és előítélet-mentességet.

- kaló -